Az északi (2022) – spoilermentes kritika

Az északi (2022) – spoilermentes kritika Robert Eggers A világítótorony és A boszorkány író-rendezője, egyúttal egyik személyes kedvenc kortárs művészfilmes alkotóm a két, A24 stúdiós produkcióját követően ezúttal egy gigastúdió, az Universal keze alatt készítette el egy mítosz inspirálta viking-bosszúfilmjét – amely Shakespeare Hamletjének is alapjául szolgált. A nagyságrendileg 90 millióból gyártott vizuális atombomba nem […]
The post Az északi (2022) – spoilermentes kritika appeared first on Filmezzünk!.

Az északi (2022) – spoilermentes kritika

Robert Eggers A világítótorony és A boszorkány író-rendezője, egyúttal egyik személyes kedvenc kortárs művészfilmes alkotóm a két, A24 stúdiós produkcióját követően ezúttal egy gigastúdió, az Universal keze alatt készítette el egy mítosz inspirálta viking-bosszúfilmjét – amely Shakespeare Hamletjének is alapjául szolgált. A nagyságrendileg 90 millióból gyártott vizuális atombomba nem egységesen került premierre a világ országaiban, jelenlegi adatok szerint pedig kétséges, hogy képes lesz visszahozni a büdzsét, nemhogy nyereséget termelni. A kolosszális pénzösszegeken felül talán érdekesebb, hogy ezúttal a rendező eltávolodik a művészhorrortól és a bosszúfilm jellegéből fakadóan a zsáner által erősebben uralt alkotást visz képernyőre, ráadásul az irodalmi inspiráció adaptív jellege miatt is kicsit szorosabbra vannak kötve a szerzői kezek. A kezdetektől furdaló kérdés pedig a következő: hogyan illik mindez a Robert Eggers életműbe?

Ez brutális lesz - Itt Az Északi végső előzetese!

A fiatal Amleth a királyság következő utódaként apja Aurvandil (Ethan Hawke) mellett lép a férfivá válás rituális és szellemi útjára állattá lényegülve, csupán fizikailag nem elég érett még. Nem sokkal később hirtelen lecsap apjára nagybátyja féktelen nyila, kardja, Amleth pedig a szerencséje– vagy ahogyan a történethez illik, sors – miatt éli túl az eseményeket és lesz szemtanúja anyja, Gudrún (Nicole Kidman) elhurcolásának. A fiatal Amleth bosszút esküszik, anyja megmentéséért hagyja el szülőföldjét, majd később állatias felnőtt harcosként próbál sorsával szembenézni.

A történet viszonylag egyszerűnek tűnik, természetesen ez nem gond, hiszen Eggerst ismerve bármi kisülhet belőle.

A viking mitológiai alapok pontossága – ahogyan a rendezőtől megszokhattuk – rendkívül történelemhű, az egész cselekmény a szellemi út megtételének kérdéskörét boncolgatja és próbál a film ingergazdag eszközeivel a transzcendens felé kormányozni minket, nézőket – a hiteles részletekhez való ragaszkodás és az impulzív filmnyelv romantizáló túlzásokkal fűszerezve nem egymás kárára történik. Különféle hátborzongatóan természetfelettinek tűnő rituálékon keresztül élhetjük át a kis Amleth állativá – vagyis férfivá – válását az akkori ingerszegény környezet szellemi síkon való expresszionizmusra hajazó ábrázolásával. Akármennyire is próbál közelíteni Az északi a skandináv hagyományú filmes transzcendenciához, valahol félúton megreked egy kicsit az impozáns végkifejletet megelőzően.

Durván korhatáros előzetest kapott Az Északi!

A megrekedés több helyen is számottevő, egyszerűen vontatottá válik a film egy idő után, ennek pedig két oka is lehet. Eggers korábbi filmjeit példaként használva: a karakterek kölcsönhatásaiból lépésről lépésre egyre beljebb utazunk, a személyeknek újabb motivációi, rétegei kerülnek reflektorfény alá, ezúttal viszont Amleth egyszerűbb, tovább nem mélyíthető karaktere nem kínál hasonló izgalmakat, hiszen ha azokkal hamarabb szembesülnénk, véget érne a cselekmény. Másrészt pedig a bosszúfilm zsánere által ismerős mintázatokra lehetünk figyelmesek, így a fő karakter útja, kölcsönhatásai és környezete minőségi erőfeszítések sorozata ellenére sem tekinthető újdonságnak – ez a hátránya a műfaji film felé közeledésnek.

Köztudott, hogy a bosszúfilmeknél két ellenszenves karakter szokott egymás életére törni, jelen esetben is így történik, viszont Park Chan-wook bosszútrilógiáját, az I Saw the Devilt és a Gran Torinót szemlélve Az északi nem képes ezen magasságokat megközelíteni, habár a film vége erősre sikeredett és jó pár történésnél kicsit a horror műfajába is áthajlik a narratíva a hatásfok emeléséért.

Természetesen az atmoszféra ezúttal is pozitívum: a festői képek mellett briliáns színészi teljesítmények tartják fent az olykor vontatottá váló történet dramaturgiai szálelvarrásának igényét a nézőkben. A fagyos, sáros rengetegek olykor állattá váló szereplők brutális, már-már horrorisztikus mészárlásának adnak terepet, persze ez önmagában nem adna súlyt Amleth bőrhasító kardcsapásainak, a kardot fogó emberre Alexander Skarsgard játéka miatt leszünk igazán figyelmesek, aki nagyszerűen képes megformálni egy állattá vált antihőst.

Az északi (2022) – spoilermentes kritika

Eggersnek sajnos a karakterdrámára épülő, zsánerközelibb bosszúfilmje nem emelkedett az előző két alkotásainak magasságába, viszont ennek ellenére érdekesre, szórakoztatóra és minőségire sikeredett. Nem kétséges, hogy megosztó lesz, hiszen a rendező nem a nézői igényekhez mérten szokott filmet készíteni, viszont aki eddigi munkáit kedvelte, annak ajánlom az epikus, vérbőségben gazdag viking-bosszúfilmjét – továbbá annak, aki ezen keresztül ismerné meg a kortárs arthouse történetek egyik éllovasának munkásságát. Ja és persze bárkinek, aki nem riad vissza, ha Alexander Skarsgard, Anya Taylor-Joy és Ethan Hawke sárban, vérben és karakterdrámában fetrengenek Willem Dafoe rítusa alatt.

//Kritika: Csuka Gergő//

10 film, ami igaz történet alapján készült, de nem az igazságot tükrözi

The post Az északi (2022) – spoilermentes kritika appeared first on Filmezzünk!.

További tartalmak

Jurassic World: Világuralom (2022) – Kritika A Jurassic World trilógia zárórészeként a Világuralom elnevezésű utolsó rész mozikba került és számos ok miatt lehetünk boldogok, hogy lezárult a franchise. A rendezői székbe ismét Colin Trevorrow került, így a változást látva egy kis reménysugár csillanhat fel a pénzügyileg abszolút, de tartalmilag kevésbé sikeres második részt követően. Biztos, […]
The post Jurassic World: Világuralom (2022) – Kritika appeared first on Filmezzünk!.

Az Adam-projekt (2022) – Spoilermentes kritika A Stranger Things egyik rendezőjének, Shawn Levy-nek új, időutazós sci-fi-je március közepén érkezett a Netflixre, a várt siker viszont nem történt meg, még a közepesnek mondható rivális – A Fekete Rák hadművelet – is lekörözte a streamingplatformon. A különleges portfóliójú rendező hírességeket is el tudott csábítani produkciójához, ám a […]
The post Az Adam-projekt (2022) – Spoilermentes kritika appeared first on Filmezzünk!.

Kánikulai délután a sürgősségin: Rohammentő (2022) – Spoilermentes kritika A gyenge katasztrófafilmeket mindig egy kicsit jobban szerettem, mint az akciófilmeket és kellett egy pár év, mire napirendre tértem afelett, hogy Roland Emmerich és Michael Bay két különböző személy. Előbbi rendező már előrukkolt idén a Moonfall bolygó méretű bukásával, viszont utóbbi, Robbantásszakértő Bay filmje előtt még […]
The post Kánikulai délután a sürgősségin: Rohammentő (2022) – Spoilermentes kritika appeared first on Filmezzünk!.

CODA (2021) – Kritika A CODA tarolása a 94. Oscaron sokakat nagyobb pofonként ért, mint amit Will Smith tudott kiosztani Chris Rocknak, talán még váratlanabb is volt. A díjátadót követők nagyrésze – miután Jane Campion kurzusfilmjével elvitte a legjobb rendezőnek járó díjat – A kutya karmai köztre vagy az addigra 6 aranyszoborral büszkélkedő Dűnére tette […]
The post CODA (2021) – Kritika appeared first on Filmezzünk!.

A Fekete Rák hadművelet (2022) – Kritika Adam Berg Netflixen megjelenő posztapokaliptikus filmje még a Stranger Things egyik rendezőjének új filmjét, Az Adam-projektet is lenyomta nézettségi számokban. Az elsőfilmes rendező váratlan sikere viszont nem egy erős mezőnyt feltételez, ennek ellenére a hatalmas hype megelőzi a filmet körüllengő negatív kritikák tömkelegét, népszerűsége pedig egy igazán színvonalas […]
The post A Fekete Rák hadművelet (2022) – Kritika appeared first on Filmezzünk!.

Vezess helyettem (2022) – spoilermentes kritika Haruki Murakami novellájának filmadaptációja hatalmas sikert aratott Cannes-ban, majd rendezője, forgatókönyve és maga a film négy Oscar-jelöléssel vág neki a díjátadónak, komoly esélyekkel. Kétségtelen, hogy a nem könnyen befogadható alkotás a művészfilm-tömegfilm tengelyen foglalt erős szerzői pozíciója miatt megosztó lehet, viszont csak remélni tudjuk, hogy a politizálás helyett az […]
The post Vezess helyettem (2022) – spoilermentes kritika appeared first on Filmezzünk!.

A kutya karmai közt (2021) – Kritika Jane Campion Netflixen megjelenő neo-westernje az idei Oscar-díj egyik legnagyobb esélyese, ugyanis 12 jelöléssel vághat neki a díjátadónak. A rendezőnő filmje egy régi zsáner novellaadaptáción keresztüli XX. századi környezetbe helyezésén alapul, amely egy lassú filmdrámával szemlélteti a toxikus maszkulinitást – de mit is jelent ez pontosan? Phil (Benedict […]
The post A toxikus maszkulinitás díjai közt: A kutya karmai közt (2021) – Kritika appeared first on Filmezzünk!.

Aki Dűne-fan, az most ne figyeljen ide... Egy nappal a film megtekinése után szeretném leírni, rám hogyan hatott. Először is, kijelentem, hogy Frank Herbert 1965-ös regényét nem lehet megfilmesíteni. Eddig sem sikerült, most sem sikerült, és ezek után sem fog. Van, aki azzal érvel, hogy Denis Villeneuve egy olyan rendező, akinek zseniális műveit halála után is dicsőíteni fogják. De melyik filmje i...